FUSSUK MEG A PÁLYÁT!

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 11,29-12,2

29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 

30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 

31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 

33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,

34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 

35Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 

36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 

38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban.

39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 

40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. 

41Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 

42 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet,,, (Zsid 12,1-2a)

Nem úgy sodródunk a következő év felé, mint valami fadarab az idő zajló tengerén. Az új esztendő úgy áll előttünk, mint egy versenypálya, amit végig kell futnunk. Isten hív el bennünket erre a versenyre és azt is megmondja, hogy miként fussunk.
"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt." Ha megpróbálsz egy versenyt a télikabátodban végigfutni, elveszted azt, mielőtt rajtolnál. A kabát akadályoz a mozgásban. És ha nem vagy formában, lomha és kövér vagy, esélyeid a legjobb esetben is csekélyek.
Isten atlétáinak nem szabad bűnös szokásaikat magukkal vinni a pályára. Le kell tenniük a világi gondokat, amelyek úgy növekednek a keresztyének életében, mint a háj a túltáplált emberen. 

Ha Isten királyságába vagy hivatalos, a jutalom reményében nem versenyezhetsz, ha mindkét kezed kincsekkel van tele, szíved pedig meg van osztva a vágyaktól. Csak egyetlen célod lehet és edzened kell, hogy formában maradj.
A verseny nehéz. Vannak, akiknek úgy kell küzdeniük, hogy ágyban fekvő betegek, mások talán üzletemberként versenyeznek, most nekigyürkőzve újból a karácsony utáni pangás miatt, néhányan üldöztetést szenvednek hitükért hatósági közegektől, sok keresztyén fiatalnak meg csak pár hét van hátra a vizsgákig vagy az új félévig. 

De mindannyian versenypályán vagyunk és mindnyájunknak "hit által" kell futnunk.
A "stadiont", amelyben élünk, nézőktől zsúfolt lelátó veszi körül. Nem mindennapi nézők ezek. 

Mind atléták, akik már befejezték a versenyzést. A bizonyságtevők egész fellege azt hirdeti nekünk, hogy "hit által" fussunk. Ez a versenyfutó titka.
A Zsid 11 rész egész társasága sürget minket a kitartó futásra és arra, hogy "hit által" vegyük az akadályokat. Hitünk gyújtópontjában Jézus áll. Nézz kitartóan őrá. 

Amíg hitünk tekintete Jézuson nyugszik, legyőzünk minden akadályt és a célban megkapjuk a koronát.
Légy hát bátor és fuss!

A TÖRVÉNY

.......tisztán kell látnunk, hogy a törvény soha sem az üdvösség útja........

Mióta csak Pál apostol megírta leveleit, az evangélium valamennyi hirdetőjének rengeteg időt kell arra fordítania, hogy megmagyarázza: a törvény nem az üdvösség útja, és nincs hatályon kívül helyezve.

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 20,1-17

1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

2 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 

3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 

7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! 

8Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 

9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 

10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 

11 Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 

13 Ne ölj! 

14 Ne paráználkodj! 

15 Ne lopj! 

16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 

17Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 

Ne legyen más Istened rajtam kívül." (2Móz 20,2-3)

Ha gondosan megfigyeljük azt az időt, amikor a törvény adatott, meg fogjuk tanulni azt is, hogy milyen célt kell a törvénynek betöltenie a megváltottak életében.

A törvény az exodus (kivonulás) és az Ígéret Földje közötti időben felel meg a maga rendeltetésének. Izráel most a pusztaságban van, a Sínai-hegy lábánál. Az exodus mögöttük van. Már megváltattak. 

Nem parancsolatok megtartása, hanem Isten kegyelme és hatalma szabadította meg őket a szolgaság házából. Isten megkönyörül rajtuk. Szabadságukat nem a saját cselekedeteiknek, hanem Isten szeretetének köszönhetik. Megmenekülésük Isten cselekedete volt.

Most hát a pusztaságban vannak, amelyen át kell utazniuk, hogy eljussanak rendeltetési helyükre. 

Ezen a ponton kapják a törvényt, mint a megváltott nép életére vonatkozó térképet és útikalauzt.
Ez a törvény az ő Megváltójuk és a közöttük kötött szövetség alkotmánya.
Ezek az Isten népének adott szabályok, amelyek az ő Urukkal való partneri viszonyt határozzák meg.
Ezért tisztán kell látnunk, hogy a törvény soha sem az üdvösség útja.
Mégis, alig lehet megszabadulni attól a hajlandóságtól, hogy a törvényt az üdvösség útjának tartsuk. Az izráeliták a törvény birtoklását - vagy a törvény megtartását - olyan eszköznek tartották, amellyel megigazulásra tehetnek szert. 
Mióta csak Pál apostol megírta leveleit, az evangélium valamennyi hirdetőjének rengeteg időt kell arra fordítania, hogy megmagyarázza: a törvény nem az üdvösség útja, és nincs hatályon kívül helyezve.

Az exodus az üdvösség. És ez a hatalmas tett Isten műve. A törvény kicövekeli az engedelmesség útját. Megmagyarázza, hogy egy választott népnek most már hogyan kell élnie, Megváltója iránti hálából.

Később, az Újszövetségben, a törvény értelme elmélyül, és kijelentés által megjelenik a törvény megtartásához szükséges erő. A törvény szerepe azonban változatlan: az Isten törvényének való engedelmességben Isten népe hódolatát fejezi ki az exodus Istene előtt.

AZ Ő NEVE JAHVEH

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,13-17 
"Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok."  (2Móz 3,13-14)

13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?
14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!
16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, 17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

Jákóbnak, vagy Izráelnek a fiai majdnem 400 évig voltak Egyiptomban. 

Akkor Isten kijelentette, hogy eltávolíttatásuk ideje véget ért. Elvezette őket arra a földre, amelyet ő korábban Ábrahámnak, Jákób nagyapjának ígért.

Az izráelitáknak azonban nem valami sok isteni kijelentésük volt. Alig ismerték őt. Igaz, voltak hagyományaik, s még mindig félték Istent, ahogy az ember megtudhatja Mózes szüleinek a történetéből. De az isteni hang nem szólt hozzájuk gyakran, és nem voltak bibliai könyvtekercseik.

Most Isten megmutatja magát Mózesnek. Meg kell mondania az izráelitáknak, hogy atyáik Istene beszélt. Ezáltal emlékezteti őket arra, hogy nem felejtette el amit megígért. 

De ettől az időtől fogva Isten új néven lesz ismert előttük, mégpedig a Jahveh néven, amelynek ezt a magyarázatát adja: "Vagyok, aki vagyok". Ez azt jelenti: én itt vagyok és élek.

 Mióta Isten kijelentette ezt a nevet, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, a Jahveh név elindult, hogy a legszentebb névvé váljon. Népe számára ez a név azt jelenti, hogy a Szent Isten szereti őket, s mindig jelen van, hogy segítsen nekik, szövetségi hűségének megfelelően.

A Jahveh nevet Éva már használta az 1Móz 4,1-ben. Mégis, ez egy olyan istennév volt, amelyet nem ismertek az Egyiptomból való szabadulás előtt.

Sok ember ismeri a férj és a feleség szavakat, mint két olyan ember jelölését, akik egy bizonyos kapcsolatban vannak egymással. Csak akkor tanulja meg azonban az ember kimondani a nevet, amikor belép ebbe a kapcsolatba. Abban a pillanatban, amikor a férfi és a nő megismerik egymást, a férfi feleségének hívja az asszonyt, az asszony pedig férjének őt. 

Úgy néznek egymásra, mint akik tudatában vannak valaminek. Ismerik a név jelentését. 

Így az izráeliták sem ismerték Istent, mint Jahveh-t egészen addig, amíg meg nem ízlelték hűségét, meg nem látták hatalmát, és át nem élték szabadítását. 

Ugyanilyen módon Isten neve csupán egy megnevezés számunkra, amíg át nem éltük azt az üdvösséget, amit ő ad. Csak amikor megismerjük Krisztust és megkapjuk a Lelket, csak akkor ismerjük őt új nevén: "Abba, Atyánk." 

TEJ VAGY KEMÉNY ELEDEL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 5,8-14

8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,
9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.
10 Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.
11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.
12 Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.
13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú.
14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.

"Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre." (Zsid 5,12)

Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője éppen készült arra, hogy megmagyarázza nekik Krisztus papságát, egyszerre csak kétségei támadtak afelől, hogy hallgatói készen vannak-e a témára. Természetesen már készen kellene lenniük: "Tanítóknak kellene lennetek." Azonban továbbra is tejre volt szükségük, a csecsemők eledelére, és nem kemény eledelre, melyet felnőtteknek szolgálnak fel.

Senki nem mehet be Isten országába gyermeki hit nélkül. Ez viszont nem azt jelenti, hogy Isten azt akarja, gyermetegek legyünk. Mindenkinek újjá kell születnie. Máskülönben soha nem látja meg Isten országát. De ez nem azt jelenti, hogy Isten azt akarja, hogy lelki csecsemők maradjunk.

A keresztyén egyházon belüli nevelés csaknem teljesen a gyermekekre korlátozódik. Sok felnőtt ember, aki magas szintet ért el szellemi képességei kibontakoztatásában, olyan fokon érti a Bibliát, mint egy tízéves gyerek. Tanítóknak kellene lenniük, de lelki "tej-diétán" élnek.

Ezért a keresztyén nevelés korunk legfőbb feladata. A furcsa szektáknak, amelyek gomba módra szaporodnak az egész világon, semmi esélyük sem lenne, ha a normális keresztyének ismernék saját tanításaikat. Majdnem minden új szekta egy régi bűn újraéledése.

Természetesen egyikünk sem növi ki sohasem az üdvösség "ábécéjét". Soha nem dobhatod el azt, dolgoznod kell vele és építkezned kell rá. Hacsak nem hatolunk mélyebbre, és nem jutunk magasabbra, valójában fennáll annak a veszélye, hogy még azt a keveset is elveszítjük, amink van.

Az egyház egészének és egyenként minden egyes tagnak sokkal komolyabban kell vennie a nevelést. A gyenge hitnek számtalan oka lehet.
Bármelyik az alábbiak közül: kacérkodás a bűnnel, az imádkozás elhanyagolása, kapcsolattartás rossz társasággal. Az ilyen és a hasonló dolgok jól ismert okai az erőtlen hitnek.
Azonban minden tapasztalt és istenfélő lelkipásztor egyetért abban, hogy a gyenge hit fő oka a tudatlanság.

AZ ÜTKÖZET

A mai napon olvasandó igeszakasz: 5Móz 8,1-8

1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az ÚR. 

2 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? 

3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. 

4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 

5Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 

6 Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed! 

7 Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; 

8 búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére.

"És ő így válaszolt: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából jön."- (Mt 4,4)

Itt arról olvasunk beszámolót, hogy miként találkozik az ördög Izrael királyával. Folyik az ütközet. A tét: a világ minden országa és ezek dicsősége (Mt 4,8). A világ feletti abszolút uralom forog kockán.
A csatát azonban nem úgy vívják, hogy erőt állítanak erővel szembe. Az engedelmesség próbájáról van szó. Isten országa akkor jön el, amikor Isten akarata megvalósul. Az ördög vereséget szenved ott, ahol az Atyának engedelmeskednek.
Az ördög nagy sikereket ért el az emberiség elcsábításában. Ádám cserbenhagyta alkotóját. Izráel is elbukott a próbán. A 40 évnek a pusztában csupán egyetlen célja volt: Isten próbára tette őket, hogy lássa, megtartják-e parancsolatait, vagy nem. "Megalázta" őket és mannával táplálta őket, hogy megmutassa nekik: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal ... ami az Úr szájából származik" (5Móz 8,3)
És ez alapvető próba marad Isten valamennyi gyermeke számára. Mindnyájunknak meg kell tanulnunk, hogy attól még nem élünk, ha van mit a szánkba dugnunk. Csak akkor élünk, ha hiszünk abban és engedelmeskedünk annak, ami az Úr szájából jön ki.
Most Jézus Izráel útirányát követi, amint Isten iskoláját látogatja. Azt az utat járja, amelyet Isten népe járt. 40 napig vándorol a pusztában. Akkor jön a kísértő. "Az első dolgoké az elsőség" - mondja az ördög. "Neked enned kell. Ha te vagy Isten fia, teríttess asztalt az Atyával a magad számára. Parancsold meg, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."
De Jézus nem hajlandó arra használni hatalmát, hogy megmentse életét. Arra akarja használni hatalmát, hogy engedelmes legyen mindhalálig. Ezért így szól: "Még ha azt akarja is Atyám, hogy éhezzem, akkor is engedelmeskedni fogok." Jobb dolog engedelmesnek lenni és éhezni, mint kenyérrel rendelkezni és vétkezni.

A GYILKOS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 2,7-18
7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 

8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" 

9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 

10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. 

11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 

12Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. 

13Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." 

14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 

15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."

16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 

18 "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."

"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket."- (Mt 2,16)

Senki sem fogta fel az újszülött Király teljhatalmát - kivéve az ördögöt. Készséges ügynöke, Heródes révén az ördög mozgásba lendült, hogy gyilkoljon. De Isten gyorsabban mozdult.
Az ördög "embergyilkos volt kezdettől fogva" (Jn 8,44). Sok-sok idővel Heródes előtt az egyiptomi fáraó megpróbálta megölni Isten népének minden fiúgyermekét az ördög ügynökeként. Abban az időben Mózes, Izráel szabadítója megmenekült a tömegmészárlásból. Egyenesen a fáraó palotájában dajkálták, oltalmazták és nevelték. Óh, az Isten humora! És Heródesnek a betlehemi fiúgyermekek elleni támadásából a Megváltó megmenekült. A történelem nem ismétlődött, hanem betelt.
A betlehemi jelenet szívet tépő. Jajgató anyák szorítják magukhoz halott csecsemőiket. Elerőtlenült apák zokognak csendes dühükben. Ki fog bosszút állni Isten népének aljas gyilkosán?
És mintha csak egyelten képbe akarná összesűríteni Isten népének összes fájdalmát az író, Ráhelt juttatja eszünkbe, azt a másik síró betlehemi anyát, aki ott gyermekszülésben halt meg, és fiát a fájdalom gyermekének nevezte el.
Isten népének története vérrel és könnyekkel van írva. Az ördög támadásait és Isten ítéleteit szenvedik el. Anyáik sírnak és nem akarnak megvigasztalódni. Hol van a szabadító? De most a vigasztalás igéje hangzik: szárítsátok fel könnyeiteket betlehemi anyák. Bátorság Sion leányai! Dávid városában megszületett Dávid fia. A Megváltó él. Isten eljött, hogy megvívja népének harcát. Az idő betelt.
Lehet, hogy "este szállást vesz a sírás", de "reggelre itt az ujjongás". (Zsolt 30,6)
Jézus jön, hogy megszabadítsa népét. És Ő magára akarja venni minden fájdalmukat.

A KIRÁLY

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 72,1-11

1 Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, 

2 hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat.

3 Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot!
4 Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! 5 Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! 

6 Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja meg a földet: 

7 úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold.
8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig. 9Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! 10 Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! 11 Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!

"Hol van a zsidók királya, aki most született?" -(Mt 2,2)

Az evangélium nagy meglepetése az, hogy az Izráelnek megígért király úgy élt, mint rabszolga, és úgy halt meg, mintha köztörvényes bűnöző lenne. Ez az evangélium nem ejt kevésbé ámulatba minket akkor sem, ha sokat töprengünk rajta. Ugyanakkor a szenvedő Királyról szóló örömhír fényt vet a Jézus Krisztusban hívők életére. Egyelőre azoknak, akik ehhez a Királyhoz tartoznak, részt kell vállalniok az ő szenvedéseiből. Ahhoz, hogy megint méltányolni tudjuk "az evangéliumnak ezt a nagy meglepetését", minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy el tudjuk képzelni az ókor királyainak ezt az "isteni méretű" hatalmát. Ha királyról beszélünk, hajlandók vagyunk magunk elé képzelni egy kormánytisztviselőt, aki nagyon fontos személyiség, mégis ugyanolyan emberi lény, mint mi többiek. De akik az ókori trónok árnyékában éltek, jobban tudták: a király előtt minden halandó vagy meghódol, vagy elpusztul. Ők nem voltak annyira bizonyosak benne, hogy maga a király emberi.

Nagy hátrány a bibliaolvasásunkban, hogy nem ismerjük az abszolút monarchiát. Miért? Azért, mert az Ószövetség szíve egy olyan ígéret, amely egy hatalmas királyról szól. És az Újszövetség magva az az üzenet, hogy Jézus ez a tökéletes uralkodó. Ha Jézus valóban a 72. zsoltárban megígért uralkodó, akkor az Újszövetségnek le kellene írnia, hogy a világ urai hogyan hajtanak térdet őelőtte, és hogyan helyezi kincsét minden ember az ő lábaihoz. De - amint tudod - a nagy meglepetés az, hogy Jézusnak egy kereszten kellett függenie, mielőtt trónra ült, mindenki rabszolgája volt, mielőtt mindenki urává lett.

Ma - legalábbis az úgynevezett szabad világban - a keresztyének imádhatják Királyukat, mert minden embernek biztosítva van a szabadsága, hogy választása szerint vegyen részt istentiszteleten. Hálásak vagyunk ezért a szabadságért és késznek kell lennünk, hogy megvédjük. 

Azonban nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a modern vallási türelem mintájára gondoljuk el Jézus királyságát.

Valójában Jézussal is úgy áll a helyzet, ahogy az ókori királyokkal állt: vagy meghódolunk, vagy elpusztulunk.